A rabszolgatartó HIV

Az AIDS betegséget okozó HIV vírusnak csak kilenc génje van, mégis a belőlük előállított 15 fehérje segítségével megszállja az emberi immunrendszert és a szervezet fehérjéit használja a szaporodásra és a terjedésre. Ezt azonban lehet a vírus ellen is fordítani, mely új frontot nyithat a HIV elleni harcban.

Egy RNS interferencia nevű vizsgálat segítségével Dr. Stephen Elledge professzor munkatársaival sikeresen meghatározta azt a 273 fehérjét, melyet a HIV felhasznál a szervezet elleni hadjáratához. Ezek túlnyomó többségét korábbi vizsgálatok még egyáltalán nem hozták a vírussal összefüggésbe. Jelenleg közvetlenül a vírus ellen ható szerekkel próbáljuk a vírus terjedését korlátozni vagy megállítani, azonban a vírus igen gyakori mutációja miatt nagyon könnyen ki tudja kerülni ezeket a támadásokat. Emiatt a HIV fertőzött betegek már gyakorlatilag kezdettől fogva koktélt, azaz gyógyszerek kombinációját kapják, mivel annak kicsi az esélye, hogy a vírus egyszerre válik több gyógyszerrel szemben is ellenállóvá. Azonban részben a nem megfelelő gyógyszerszedés miatt kialakult már néhány olyan változat, mely bizonyos gyógyszerekkel szemben már teljesen ellenálló.

„A vírusellenes szerek jelenleg még jól teljesítenek, azonban folyamatosan azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy gyorsan kialakulhat ellenük rezisztencia és a gyógyszer hatástalanná válik. Ezért döntöttünk úgy, hogy más utat keresünk a vírus megfékezésére és azokra a fehérjékre összpontosítunk, melyeket a HIV leigázva rabszolgaként felhasznál. A vírus ugyanis nemigen tudja úgy megváltoztatni genetikai állományát, hogy ellenállóvá váljon azon gyógyszerek ellen, melyek a leigázott fehérjék működését gátolják.” – magyarázta Dr. Elledge.

Az utóbbi két évtized alatt világszerte több tucat olyan emberi fehérjét is találtak, mely segítségével a HIV vírus képessé válik a szervezeten belüli terjedésre. A kutatók ezt a listát közel négyszeresére bővítették, többek között olyan fehérjékkel, melyek a sejten belüli szállítás szabályozásától kezdve egészen a programozott sejthalálban történő részvételig igen szerteágazó feladatokat látnak el.

A kutatók Dr. Judy Lieberman professzor laboratóriumának munkatársai segítségével olyan rövid RNS szakaszokat hozott létre (siRNS-ek), melyek egy adott gént meggátolnak abban, hogy az általa tárolt információ alapján fehérje készüljön. Ezt követően a longwoodi Kémiai és Sejtbiológiai Kutatóintézet segítségével emberi sejtekbe juttatták be a siRNS-eket (minden sejtbe egyfélét), és ezt követően megfertőzték őket HIV vírussal. Ha valamelyik sejtben nem szaporodott a vírus, akkor azért valószínűleg a gátolt fehérje hiánya a felelős. Az ilyen módon megtalált fehérjék közül sok nagy mennyiségben megtalálható a vírus elsődleges célpontjának számító immunsejtekben, mely alátámasztja a lista pontossá gát.

„Kezdjük lassan rendszerszinten megérteni a HIV vírust, és a megtalált fehérjék működésének gátlása révén rövidesen olyan kezelési mód is létrejöhet, mely a saját sejtjeinket nem károsítva véd a vírus fertőzése ellen.” – vélekedett Elledge professzor.