A kötődés génje segít a férfiaknak a válás elkerülésében?

A svédországi Karolinska Intézet járványügyi és biostatisztikai részlegének kutatói összefüggést találtak a vazopresszin hormon receptorának 1a génje és aközött, mennyire kötődnek a férfiak partnerükhöz. Akikben ez a variáns található, kevésbé értékelték szorosnak kapcsolatukat, valamint az ilyen férfiak feleségei közül is többen panaszkodtak a házasságukra, mint azoké, akik nem hordozzák ezt a módosulást.

Hasse Walum, a tanulmány vezető szerzője először egérkísérletekben tanulmányozta a vazopresszin hormon hatását, mely a hímekben párzás közben is termelődik és arra serkenti őket, hogy kommunikáljanak azzal a nősténnyel, akivel párosodtak. „Ez nem szexuális indíttatású, hanem inkább egy elhúzódó szociális motiváció” – nyilatkozta Walum. Vagyis minél több vazopresszin termelődik, annál inkább a nősténnyel akar maradni, ez főként a monogám egereknél észlelhető.

Walum és munkatársai a jelenleg zajló svéd ikrek és utódjaik kutatásába bekacsolódva összesen 552 férfi ikerpárt vizsgáltak, akik legalább öt éve éltek kapcsolatban, bár 18 százalékuk nem házasodott meg. Pszichológiai tesztekkel vizsgálták, mennyire képesek a kötődésre és az elköteleződésre, valamint a kutatók a férfiak párjaikkal is beszélgettek. Azt találták, hogy akik a vazopresszin 1a gén egy bizonyos variánsát hordozzák, kevésbé kötődnek partnerükhöz, kevésbé valószínű, hogy megházasodnak, míg aki két ilyen allélt hordoz, kétszer akkora valószínűséggel esett át az elmúlt évben valamilyen házassági krízisen.

Dr. John Lucas, a New yorki Weill Cornell Egészségügyi Központ és a Presbyterian Kórház pszichiáter docense szerint „van értelme” ennek a felfedezésnek, mivel jól tudjuk, hogy a gének az emberi viselkedést is szabályozzák, azonban valószínűbbnek tartja, hogy inkább több gén szabályozza a kötődést, a környezeti hatásokkal együtt. Kiemelte, hogy az emberi természetet nagyban befolyásolja, milyen géneket örököltünk, „de a természetünk gyakorlás és tapasztalat által lesz személyiséggé” – mondta el Lucas.

Wallum elismeri, hogy az egy vizsgált génvariánsnak valószínűleg kis hatása van az emberi kötődésre, ez alapján nem megjósolható, hogyan boldogul majd valaki a kapcsolatában, illetve nem alkalmazható nőknél, mivel náluk nincs ilyen összefüggés a vazopresszintermeléssel.

A tanulmány a Proceedings of the National Academies of Science folyóirat eheti számában jelent meg, melyben egy másik cikk arról számol be, hogy a honolului Pacific Egészségkutató Intézet kutatói azonosítottak egy olyan gént, amely a hosszú élettartammal függ össze. Az átlag 98 évig élt japán-amerikai férfiak a FOXO3A gén (mely az inzulinanyagcserében játszik szerepet)  egy speciális variánsát hordozzák, amely a fiatalabb korban meghaltaknál nincs jelen.