A Valentin nap története

Lupercalia

Rómában kezdődött minden. Ebben a városban tisztelte és kedvelte a nép az ünnepeket, beleértve az egyszerűbbeket is. Ilyen ünnep volt a Luperca istennőről elnevezett Lupercalia is, amit február 15-én tartottak. Az istennőről tudni kell, hogy ő volt a hitvese az erdők, mezők, tüzek urának, Faunusnak. Ezen az ünnepen az emberek a város leghíresebb dombjának lábánál találkoztak, állat- és kenyéráldozatot mutattak be istenüknek. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasítottak, amivel - főleg a férfiak - megcsapkodták a közelükben álló lányokat.

Juno

Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére egy faládába összegyűjtötték a város fiainak, lányainak nevét, majd a papírokat összegyűjtötték egy nagy vázába. Ezután a fiúk találomra kihúztak neveket, s az így kialakult párok a monda szerint legalább a következő Lupercaliáig együtt maradtak. A párválasztás után elkezdődött a fesztivál sok tánccal, játékkal. Ez az ünnepélyes párosító játék tekinthető a mai Valentin napi szokások előfutárának.

Claudius és Valentin

Biztos választ nem tudunk személyét illetően. Szinte ahány könyv, annyi verzió született életéről. Mégis, a különböző sztorikból kirajzolódik egy római pap képe, akit II. Claudius császár uralkodása idején 269. február 14-én kivégeztek. Valószínűleg azért halt mártírhalált, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek.
Valentin emlékét tovább őrizték a Krisztus-hitet követők, és február 14-ét elnevezték Szent Valentin napjának. A későbbi legenda emleget még egy fiatal, vak lányt is, aki egyes történetek szerint a börtönőr mások szerint a bíró gyermeke volt. Valentin megsajnálta, s imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod...

Szent Valentin napja a kereszténységben

Szent Valentin napját a keresztények február 14-én ünnepelték, pontosan egy nappal a Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtt. A rómaiak szerelemünnepének jó néhány pogány eleme volt, ezért a Birodalom bukása után, 496-ban Gelasius pápa február 15-ről 14-re helyeztette át a Lupercaliat. Elgondolása szerint egy mártír szent ünnepén könnyebb lesz Lupercalia szertartását megszabadítani a pogány rítusoktól. Az angolszász területeken 446-ban már úgy ünnepelték, hogy a fiatalok apró ajándékokat és versecskéket küldtek egymásnak.

A római szokások idővel eljutottak más országokba is, így a XIV. században már máshol is feljegyezték, hogy összesorsolt párok alakultak ezen a napon. Az 1780-as évektől pedig elterjedtek az erre a speciális alkalomra nyomtatott, úgynevezett barátságkártyák, amelyek kezdetben főleg Németországban arattak nagy sikert. Később mind Nyugat-Európában, mind az Egyesült Államokban elterjedtté vált a Valentin-napi képeslapküldés szokása.

Valentin nap Magyarországon

Valentin napját mint a szerelmesek napját Magyarországon 1990 óta ünneplik. A nálunk ismert Bálint-nap (Valentin magyarul Bálintot jelent) egy másik Bálint-történethez kapcsolódik. Nevezetesen egy németországi püspökről van szó, akiről eredetileg január 7-én volt szokás megemlékezni. Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt: 14-én. A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyások (epilepsziások) és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek. (Nem véletlen tehát, hogy 1997-től e napon ünneplik az epilepsziások világnapját.)

Egy kis boszorkánykodás

Ez azonban nem minden, ugyanis szerelmi boszorkánykodás is kapcsolódik Bálint napjához. Főleg faluhelyen alkalmaztak ezen a napon különböző praktikákat a lányok azért, hogy megszerezzék és megőrizzék szerelmeiket. A lányoknak olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba. De ki látott már kilencmagú almát?!