Női helyzetek a Káma Szútrában

A Káma Szútra három technikát javasol arra az esetre, amikor valamely okból a szeretkezés közben a nő kerül felülre. Ezeket – vagy valamelyik variációjukat – ösztönösen megteszi a nő, ha partnere fáradt, de ő még nem elégült ki. Vátszjájána puszta átmeneteknek tekinti ezeket a helyzeteket, melyek után a férfi visszaveszi a kezdeményezést.

A forgócsiga
Vátszjájana szerint a mozdulat meglehetős ügyességet igényel, és csak kellő gyakorlattal hajtható végre. A nő lovagló ülésben ül partnerén, átemeli egyik lábát kedvesén, és megfordul a péniszen. Vigyázat! Nehogy elveszítse közben egyensúlyát, magának és partnerének is sérülést okozhat!

A hinta
A Káma Szútra szerint a forgócsigának ezt a változatát úgy kell végrehajtani, hogy „a férfi teste középső részét megemeli”. Ez igen erős hátizmokat igényel, ezért praktikusabb hanyatt feküdni, vagy félig ülő helyzetben a karokra támaszkodni. A nő háttal a férfira ül, lábát megfogja, és hintázó mozgásba kezd.  
 

• Támaszkodjon a nő! Egyik kezével kedvese derekán vagy mellkasán, másikkal a lábán támaszkodjon!
• A behatolás szöge: ez a szög aszerint változik, hogy a nő előre- vagy hátradől. Így a nő mozgása mindig másfajta élményt vált ki.

A csíptető
A férfi hanyatt fekszik, a nő lábát behajlítva lovagló ülésben ül rajta, szemben vele. Miután magába vezette a péniszt, belső izmaival hosszan szorítja. Mély behatolás.

A most említett három helyzetből talán ez a legpraktikusabb. A belső izmok megfeszítésével a nő magát és partnerét egyaránt izgathatja. Van, aki a gyors hüvelymozgással nyújt örömöt, de kombinálhatja teste apró mozdulataival is. A gyönyörszerzés gyengéd módja.

Kaljána Malla, az Anaga Ranga szerzője vérmérsékletük alapján négy csoportba sorolja a nőket. Ezek a padmini, a csitrini, a sánkini és a hasztini.

Padmini, a lótusznő
„Azt a nőt, akin a következő jellegzetességek mutatkoznak, padmininak vagy lótusznőnek nevezzük. Arca kedves, akár a telihold, idomai dúsak és puhák, mint a shiras (magas, illatos fa) vagy a mustár virágja, bőre finom, puha és halovány, soha nem sötét, bár ifjúkorában az eső ígéretét hordó felhő bíbor ragyogására emlékeztet. Jónija (vulva) a nyíló lótuszvirágot idézi, szerelmi magva (Káma-szalila, az élet vize) pedig illatos, akár a frissen virágzó liliom. Járása a hattyúé, hangja mély és dallamos, mint a kokilamadár dala (indiai kakukk?). Kedveli a fehér színt, a szép ékszereket és díszes ruhákat.”

Csitrini, a művésznő
„A csitrini vagy művésznő középtermetű, se nem alacsony, se nem magas, haja fekete, nyaka karcsú és kerek, dereka izmos, akár az oroszláné, keble dús és kemény, combja formás és csípeje telt. Jónija körül a szőre ritkás, és a Káma-szalila (szerelmi magva) forró és mézillatú, s oly bő, hogy együttlét közben hangot ad. Szemét forgatja, járása kacér, ringatja hátsóját, mint az elefánt.”

Sankini, a kagylónő
„A sankini vagy kagylónő heves természetű, bőre forró és barna, teste nagy, dereka vastag, melle kicsi. Jónija mindig nedves, és Káma-szalilája sós ízű, nyílását sűrű szőr borítja.”

Hasztini, az elefántnő
„A hasztini (elefántnő) alacsony termetű, zömök, erőteljes testű, bőre, ha fehér, akkor halottfehér, haja homokszínű, ajaka széles. Hangja éles torokhang, nyaka hajlott. Járása lassú, nehézkes, lábujjai gyakran görbék. Káma-szalilájának íze az elefánt halántékából tavasszal kicsorduló nedvére emlékezte.”

Cikkünk Anne Hooper Káma Szútra című könyve alapján
készült, melyet a Magyar Könyvklub adott ki.