A tesztoszteron a betegségek terjedésének kulcsa

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a tesztoszteron férfi nemi hormon összefüggésben állhat az immunrendszer szupressziójával. Kimutatták, hogy férfiak, a nőkhöz képest, többször betegszenek meg és nagyobb mértékben felelősek a betegségek terjesztéséért. Ugyanakkor ezek oka még nem tisztázott.

„Tudjuk, hogy a tesztoszteron miatt a férfiak hajlamosabbak a megbetegedésekre” – közölte Daniel Grear (Penn State Egyetem ökológia kutatója). „Ki akartuk deríteni, hogy a viselkedésükre is hat-e és hogy ez miként növeli a betegségek terjesztésének képességét.”

Grear és munkatársai, Sarah E. Perkins, Peter J. Hudson és Verne M. Wilaman (biológia tanszéki vezető és a Huck Élettudományi Intézetek igagatója a Penn State Egyetemen, az emelkedett tesztoszteron szintnek az egerek viselkedésére gyakorolt hatásait vizsgálta.

„Az volt a tervünk, hogy megemeljük a tesztoszteron szinteket vad egerekben, hogy megmérhessük a populációra gyakorolt betegségkockázatukat.” – közölte Grear, aki az Amerikai Ökológiai Társaság éves ülésén számolt be eredményeikről Milwaukee-ben augusztus 8-án.

A kutatók Huntingdon megye öt helyszínén befogott 24 hím egeret kezeltek random módon tesztoszteron beültetéssel. 25 másik hím egér ál-beültetést kapott, miközben három különböző helyszínen lévő egerek nem kaptak semmilyen kezelést. Minden helyszínen csapdákat állítottak fel kétszer egy héten hat héttel a kezelés előtt és után.

A csapdákat úgy helyezték el, hogy határhelyeken ejthessék el az egereket, amelyeket elektromosan jelöltek meg, hogy a kutatók pontosan nyomon követhessék, melyik állatot hol ejtették újra csapdába. Egy ilyen szociális hálózat, mint az egereké, Grear szerint segíthet tisztább képet alkotni arról, hogy egy kezelt és egy nem kezelt egér idővel miként érintkezik a határhelyeken.

Az újra elfogott egereken végzett tesztek szerint az átlagos érintkezés mind nőstény, mind hím egerek között – a hamis és a tesztoszteronnal kezelt – egerek esetében szignifikánsan emelkedett a kezelést követően. Más szóval, az összes egér többet érintkezett egymással, ha a tesztoszteronnal kezelt egerek jelen voltak. A kutatók azt találták, hogy az összes egér a különböző kezeletlen helyszíneken szignifikánsan kevesebbet érintkezett egymással ugyanazon idő alatt, amely során a tesztoszteronnal kezelt egerek érintkezése jelentősen megemelkedett.

„Ezek a megfigyelések azt sugallják, hogy ha a populáció néhány egyedénél magasabb tesztoszteron szint fordul elő, befolyásolhatják környezetük viselkedését, és fokozhatják a közeli érintkezéssel terjedő betegségek, mint például a légúti kórokozó Bordatella, terjedését.” – közölte Grear, akinek kutatását a Nemzeti Tudományos Alapítvány támogatta.