Sosem késő!

Beszélgetés Dr. Bódy Gábor urológus főorvossal.

A férfiak milyen rendszerességgel járnak urológus szakorvoshoz?
– Nem érdemes számokat említeni, mert a férfiak többsége éveket, sőt évtizedeket hagy ki úgy, hogy meg sem fordul a fejében az, hogy esetleg jó volna elmenni egy urológiai szűrővizsgálatra. Gyakran úgy vélekednek, hogy ha valami nem működik az ágyban, a házaséletükben, akkor előbb-utóbb az úgy is megoldódik magától. Csakhogy az első szexuális kudarc után jön a második, a harmadik és egyre csak ismétlődik és rögzül a félelem, a gátlás, a sikertelenség.

Arról nem is beszélve, ha még a munkahelyen is teljesítménykényszer húzza a vállát. A folyamatos kudarcok időszakában, szinte csak az utolsó pillanatban jut eszébe a betegnek, hogy szakemberhez kellene fordulnia, urológushoz vagy szexuálpszichológushoz. Nem ritka, hogy italba, játékgépezésbe, csapongó életmódba fojtják bánatukat a férfiak. Ha azonban valaki eljut a felismerésig, hogy segítségre lenne szüksége, akkor kezdetét veszi az állapotfelmérés, majd a terápia. Elképzelhető, hogy néhány potencianövelő tabletta segít a fiatalkori férfiasság, az önbizalom visszanyerésében, de előfordul az is, hogy komoly szervi, működésbeli problémákat diagnosztizálunk a betegnél.

Csak rajtunk múlik, hogy nem ismerjük föl elég korán a betegségeket, vagy nem merjük időben fölvállalni a problémáinkat?
– Nem egyszerű erre a kérdésre válaszolni, de nekem az a tapasztalatom, hogy a mai fiatalok nem kapnak megfelelő tájékoztatást a különböző urológiai betegségekről és azok kezelési lehetőségeiről. Talán már kisiskolás korban oktatni kellene, hogy a gyerek figyeljenek oda rendszeresen a vizeletükre, a köpetükre, a testi-lelki működésük kiegyensúlyozottságára, és amennyiben rendellenességet észlelnek, orvoshoz kell fordulni. Emellett nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a helyes táplálkozásra, a testmozgásra, a betegség megelőzése. Vagyis a felvilágosítás legalább olyan fontos, mint a gyógyítás.

Akik ismerik szakmai múltját, mondhatják, hogy Önnek könnyű… Tíz évig dolgozott a Ferencváros labdarúgó utánpótlás csapata mellett, négy évig a Magyar Kézilabda Szövetség férfi, majd női válogatottjának keretorvosaként és a Ferencváros Női Kézilabdacsapatának orvosaként.
– Az tény, hogy én már gyerekként úsztam, korcsolyáztam, pingpongoztam… sőt minden évben átúszom a Balatont, szörfözöm, vagyis mondhatom, hogy része az életemnek ma is a sport. Jelenleg a III. Kerületi Önkormányzat Urológiai Járóbeteg Szakrendelésének osztályvezető főorvosa vagyok, de egyben az MKSZ Orvosi Bizottságának az elnöke is, ezen kívül a MOB Orvosi Bizottságának tagjaként igyekszem a jelen és a jövő nagy sportolóinak egészségét óvni.

Emellett klinikai kutatásban is részt veszek. Minden tekintetben orvosként élem az életem. Ha mondjuk, meghívnak a barátaim, hogy nézzek meg egy strandlabda bajnokságot a Balaton mellett, és mellettem áll egy fiatal ember, aki egymás után szívja a cigarettáit, akkor nem esik nehezemre, hogy mondjak néhány mondatot a dohányzás ártalmairól és ha netán még eszébe jut más jellegű urológiai kérdés, akkor annak csak örülni tudok, és szívesen válaszolok. Soha sem késő rátalálni a helyes útra és ráébredni, hogy az egészség az alapja mindennek.